Stieg Larsson - A tetovált lány

Érdekes, h engem csak enyhébben érintett a láz, ami az utóbbi időben ezt a könyvet és a belőle készült filmeket érintette. Hónapokkal ezelőtt olvastam először a filmről és mivel nagyon jó kritikákat kapott, meg is akartam nézni, de elmaradt. Valszeg mert akkor még a siem reapi piacon sem jelentek meg a masolt példányok. Végül sokkal később, a barátnőim leptek meg A tetovált lánnyal, amit akkor még nem is sikerült összekötnöm a világon zajló trilógia őrülettel és a filmmel. Később esett le, amikor a DVD árus ismerős ajánlotta a filmet. Akkor összeállt a kép, végre. Lassan esnek le az efajta poénok...

  

Úgyh nekiestem a könyvnek azzal a plusz izgalommal, h majd megnézhetem utána a filmet is. Mindig alig várom, h lássam, h mit tudnak kihozni a rendezők egy regényből a filmvásznon. Többnyire nem sok jót...

Visszatérve az olvasáshoz. Kezdem már kicsit cikinek érezni, h mindig csak ömlengek a könyvekről, amiket mostanában olvasok. Nem lehet így kritizálni...Megpróbálom összeszedni magam.

Elöljáróban el kell mondanom, h nem vok otthon a detektívregények világában. Tehát nincs összehasonlítási alapom, maximum a hasonló jellegű filmekkel. Így csak szűzies első benyomásaimat tudom megosztani veletek. Először is teljesen lebilincselt a könyv. Cipeltem mindenhova és ha adódott egy percem beleolvastam, meg ha csak pár sort is tudtam elkapni. A lapokhoz voltam láncolva és alig vártam, h újra kinyithassam a könyvet. Ahogy lenni szokott egy összetettebb történetnél először bele kellett szokni a történetbe, megszokni a fura svéd neveket és megérteni, h épp mikor-kiről van szó. Az elején a szokásos felvezetés még nem kötött le annyira, talán ezért is ment nehezen, h megjegyezzem a szereplők nevét. Ahogy viszont haladtam előre a különböző szálakon, úgy éreztem egyre jobban a függőséget. Mindig is szerettem a nagy időintervallumokat átívelő történeteket, mert annál jobban lenyűgözött az író kombináló képessége.  Hogy építi fel ezt a sok karaktert, vajon honnan/kiből merített és mi ihlette a történetet köréjük? Minél bonyolultabb a sztori, minél több a szereplő, engem annál könnyebb lenyűgözni és annál jobban sárgulok az irigységtől. Tehát ebben az esetben ez a helyzet kipipálva. 

Van azonban egy pici sablonitas benne, ha mondhatom ezt így. A thriller filmekre emlékeztetve engem. De ez is csak akkor tűnt fel, amikor  már végeztem a könyvvel.  A főszereplő egy középkorú férfi, akit éppen egy martírszerűen magára vállalt hiba miatt mellőz a társadalom, benne pedig forr a bosszú és a ’megmutatonmégénnektek’ vágy. Vonakodva elfogad egy állásajánlatot, ami talán segíthet megtalálni a kiutat ebből a sikertelen élethelyzetből. Adott egy lány is, akit viszont mindig is kivetett a társadalom, mert nem követi a mindenki által járt utat és nem veszik észre rejtett értékeit (a megfelelés őt amúgy sem izgatja annyira). A középpontban pedig egy rejtélyes bűneset amolyan Poirot-s körítéssel: adott egy szűk kör, akik közül kikerülhet a tettes, de olyan ügyesen rejtőzködik, h évtizedek alatt senkinek nem sikerült rábukkannia. No hát ez lenne a váz, amiből téves lenne negatív következtetéseket levonni, mert már más is hasított ebből a szeletke kenyérből. Mi is mindannyian ugyanarra a csontvázra épülünk, nemde? Ennek a történetnek is bőven van megkülönböztető jegye, annak ellenére, h találhatóak még benne bőven sablonos lépések, de alapjában véve nagyon jó ütős történet. A nyomozás végkifejlete pedig csak úgy robban! Faltam minden egyes szót és a hideg rázott, h mi lesz ennek a vége. Egyszerre világosodtam meg a szereplőkkel és nem előre, ami plusz pont. Fokról fokra bontakozik ki a történet és szippantja magába az olvasót. Lehet, h a tapasztalatlanságomból adódik, de kifejezetten izgultam, h mi fog következni és mindenki számíthat meglepetésekre. A nyomozás nagyon jó, és a tetovált lány szála különösen figyelmet érdemel. Az ő világa és tettei azok, amikre nem mondanám, h sablonos. Markáns karakter. Ráadásul a másik, a férfi is. A maga nemében mindkettő egy erős személyiség és mégsem ütik egymást. Ez nagyon tetszett. Hogy ebből nem lett egy ’se veled se nélküled’ kapcsolat. Annyi emberi szál van benne, amennyi éppen kell és nem vonja el a figyelmet a fő eseményekről, hanem megteszik, amit kell, megszerettetik a szereplőket és a belső világukat.

A vége viszont nekem már picit nyögvenyelős volt. Valahogy, elnézést a kifejezésért, de most ez jön belőlem, vhogy korai volt az orgazmus...utána már ráért az olvasás, annyira nem izgatott a folytatás, mert sejtettem, h mi lesz. De most hívom fel mindenki figyelmét, h nagyon is érdemes továbbmenni, mert a lány lépései frenetikusak és a könyv legvége is nagyon jó. Egyáltalán nem úgy végződött, ahogy vártam. Tagadhatatlanul a tetovált lány a legjobb karakter, akiről az utóbbi időben olvastam. Telitalálat! Alig várom, h lássam a filmet!

Fejős Éva - Cuba Libre

Egy perce tettem le a könyvet...még ki sem hűlt a szorongatásomtól. Lehet, h  nem is kéne még ilyen frissiben írnom, de egyszerűen nem tudom magamban tartani az élményt, meg kell osztanom valakivel/kikkel. Ez a könyv, a történet, ahogy az írónő ír egyszerűen elragadó! És nem csak azért vagyok odáig meg vissza, mert a Cuba Libre a kedvenc koktélom és a salsa nagyon közel áll a szívemhez. Mikor is írtam az utolsó bejegyzésem? És az azelőttit? Azt hiszem, ebből látszik is, h milyen hatással volt rám...Ez az első könyvem Fejős Évától, a barátomtól kaptam karácsonyra, azzal az üzenettel, h szerinte hasonló a stílusom, mint az írónőnek. Hát...ezt nem tudnám megerősíteni. Bár ebből kifolyólag kicsit más szemmel is néztem szembe a művel, kicsit kritikusabban. Eleinte meg voltam kavarodva az eseményekkel és a szereplőkkel, de ahogy haladt előre a történet, úgy kerültem képbe és múlt el a morgásom. Levett a lábamról. Egy nagyon ügyesen és meg kell hagyni rafináltan felépített könyv. A karakterek egytől egyik szerethetőek és hihetetlen jól ki vannak dolgozva. Nem csak a történet bontakozik ki fokról fokra előttünk, de szereplők lelkivilága is folyamatosan változik. A témaválasztás pedig nagyszerű és időszerű. Önmagam és környezetem is hasonló gondokkal küzd, mint a regény főhősei: önmegvalósítás, én-keresés, az önmagunkban rejlő nő előkaparása a mélyből, az élet tudatosabb megélése. Ez mind mind benne van. Annyira jó volt végre magyarul olvasni és ráadásul egy ilyen kellemes, szívmelengető történetet! Semmi stressz, extra izgalom, de mégsem eseménytelen. Egy igazi, minden ízében csajos olvasmány! Kikapcsol, szórakoztat és simogatja a lelked. Tudom, nyálas hangzik és bocsi, h ilyen mélységekig merészkedtem, de biztos mert még friss az élmény.

Hogy rosszat is mondjak :) de már csak a kákán is csomót keresés céljából és gondolom, nem én vagyok az első, aki akaratlanul is párhuzamot von a Dirty Dancing második része és a könyv között. Egy viszonylag önirónikus megjegyzése az írónőnek is található a műben ezzel kapcsolatban. Hasonló de mégsem. Magam is csodálkozom, h ennek ellenére mégis mennyire megérintett mindaz, amit olvastam. Talán mert megfelelő helyen és időben talált rám a könyv (Kambodzsában énkutatok). Talán mert sokkal emberibb volt. Még ha néhol túl romantikus is, de mértékkel és kedvesen, amennyire a női lélek megkívánja. Arról nem is beszélve, h az írott szó mindig is jobban mélyebbre jut bennem, mint, amit a szememmel látok. Ez a betűzabálók sorsa...Na megyek, leszállok a földre...(de lehet, h még egyszer elolvasom, biztos, ami biztos...)

CUBA LIBRE!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jaj de jó lenne salsázni most egyet...

U.I.: Ami meg az ír ás stílusát illeti...valóban én is szeretem az ilyen csavaros történetvezetést és a lelki folyamatokba belemászást, de egyelőre távol állok attól, h ilyen jól írjak. Nagyon büszke lennék magamra, ha én is így tudnék írni és ilyen hatással lehetnék az emberekre, vagy legalább fele ennyire! :-)

Robin Baker – Sperm War

Egy kissé sikamlósabb téma következik. Sajnos, az eredeti olvasmányomat az egy hónapos hazalátogatásunk során, véletlenül, otthon hagytam, így új után kellett néznem. Ekkor történt, h kolléganőm felhívta a figyelmem egy általa nagyon kedvelt és mindenkinek ajánlott könyvre. Elsőre kicsit meghökkentem a címtől: Sperm Wars…hmm…elözönlöttek az asszociációk, h mire számítsak. Ő ráerősített erre azzal, h eléggé mélyre mászik az író a szexualitásban és tele van erotikus leírással. Gondoltam, egyszer ezt is ki kell próbálni, jöjjön, aminek jönnie kell. Kivételesen, ilyen nagyon ritkán fordul elő, elfogadtam a felajánlást, h kölcsönadja nekem a könyvet. Valójában ezt nem szeretem, mert nagyon kell vigyázni rá és én, ismerve, magamat, bmit elkövethetek a szerencsétlen papírral szemben a csokitól kezdve a naptejig.  Ráadásul nem tehetem ki a polcomra, mint „trófeát” és nem önthet el a melengető érzés ahányszor ránézek, h ezt is elolvastam, a „közös” élmény. De sebaj, mert ezt a könyvet biztosan meg fogom venni!

Ez az a mű, amit Eric Berne Emberi Játszmák és Sorskönyve után tennék kötelezővé minden önmagát kereső és felnőtté váló emberi lénynek. Tény, h nyíltan kezeli a szex témát, de nem, mint egy pornó, hanem csakis tudományos szempontból. Az egyes fejezetekben egy-egy témát boncolgat több példán keresztül, majd elemzi azokat. Senki ne egy „izgató, erotikával fűtött” könyvre számítson. Nem a vágykeltés a célja, hanem az ismeret átadása.  Az író egy tudós, aki már óriási tapasztalattal és publikáció halommal a háta mögött úgy döntött, h közérthetővé teszi az emberi szexuális viselkedés hátterét, h mi megy igazán végbe bennünk az együttlét során, hogyan zajlik a fogantatás.  Mindenki számára is érthető módon magyarázza el, h mi áll a hátterében a megcsalásnak, a szexuális étvágynak, a konfliktusoknak. Nincs másról szó, mint az emberi reprodukcióról és hogy ezt a nő és a férfi hogyan tudja befolyásolni. Szinte a szó szoros értelemben önmagadba látsz bele és megérted, h mikor, miért vagy kívánósabb és termékenyebb és mikor miért nem. Mindezt kizárólag biológiai szempontból. Nem tesz mögé érzelmi, pszichológiai hátteret, ez nem is az ő területe. Bár néha hiányzik és megfogalmazódik pár kérdés ezzel az oldallal kapcsolatban is, de félre kell tenni és elfogadni azt, amit ad a könyv. Mert sokat tesz érted és Te sokat teszel önmagadért és a párodért, ha belemélyedsz. Érdekes, tanulságos és csak több lehetsz. Az 100%, h ha a gyerekem eléri a megfelelő kort, akkor a kezébe fogom nyomni, h „tessék, ebből tanulj”. Nem mondja meg, h hogyan legyél jobb az ágyban vagy vonzóbb a másik nem számára. Egyszerűen csak elmagyarázza, h megértsd a szexuális viselkedésed, miért maszturbálunk, hogyan működik a másság és ez hogyan hat az emberi reprodukcióra, miért erőszakolnak meg férfiak nőket. Rengeteg új dolgot tanultam, amiről anno a biológia órán sosem esett szó. Például, tudtátok, h a spermáknak több fajtája létezik? Vagy hogy a férfiak ahhoz igazítják az ejakulátumuk mennyiségét, h szerintük mekkora a valószínűsége annak, h a párjuk hűtlen volt hozzájuk? Vagy azt, h a maszturbációval a nők és a férfiak is a termékenységüket képesek szabályozni? Mind-mind olyan kérdés, amibe, most már tudom, h nem szabad belepirulni, ezeknek a dolgoknak megvan a maga helye és funkciója az emberi testben. Csodálatos, h mennyire ki vagyunk találva, és hogy ez az egész milyen precízen és érzékenyen a változásokra működik.

A maga nemében forradalmi ez a könyv és csak sajnálni tudom, h magyarul még nem jelent meg. Nem is tudom, mi lehet az oka, hiszen annyi minden kevésbé haszontalan is megjelenik már manapság és egy ilyen könyv meg nem…Na jó, nem evezek az ítéletek óceánjára, mert csak elmerülök. Azt viszont mondhatom, h akit érdekel ez a téma, rendelje meg (eBay, Amazon), nem fog csalódni és egy értékes darabbal gazdagodik a könyvtára. Amit pedig külön meg kell jegyeznem, h maga a szöveg nagyon jól érthető. Nem anyanyelvi angolként olvasni mindig nehéz és eleinte kínlódok, h hozzászokjak az író szóhasználatához, de ebben az esetben végig könnyű dolgom volt. És most már az is biztos, h ha legközelebb külföldön nőgyógyásznál járok, jobban fogom érteni, h miről hablatyol és én jobban el tudom mondani, h mi a gondom! :)

Rosalind Miles - I Elizabeth

 Milyen jók is az antikvár könyvek! Az illatuk, a sárgult papír, szinte magadba szívhatod a könyv történelmét! Nincs is ennél jobb! Mmmmm! Igaz, az utóbbi időben nem volt gyakran részem a használt könyvek szagolgatásában, emiatt is örültem meg annyira annak a polcnak, amit az egyik írószer bolt tart fenn. Mivel Siem Reap-ban az olvasóközönség nagy része átutazó, a már cipelni nem kívánt könyveket a tulajdonosok leadhatják pénzért vagy elcserélhetik egy másikért. Az előbbit megtehetik ebben a boltban, az utóbbit pedig egy-két étteremben. Nagyon érdekes, én ezzel a jelenséggel itt találkoztam először. Annyira meglepődtem, h egyszerűen csak bemész enni vhova és a helyiségben található polcról, becsület alapon elvehetsz egy könyvet, ha leteszel egy másikat cserébe. Nekem ez annyira szokatlan! Hogy hogy nem tűnik el előbb-utóbb az összes könyv? Vagy csak a fránya magyar mentalitás működik bennem? :) No de visszatérve a lényeghez, sosem tudom nem megközelíteni az említett írószerbolt antikvár polcát. Vesztemre mindig találok vmit, ami megragadja a fantáziám. Ezúttal egy igazán nekemvaló könyv akadt a kezembe. Ígéretesen hangzott: egy híres királynő élete, akiről nem tudok annál többet, mint amit történelemórán tanultam, valamint bepillantás a korszakba, amiben élt. Arról nem is beszélve, h 600 oldal, ami külön kihívás! Minél vastagabb egy könyv, számomra annál vonzóbb! Bár be kell vallanom, h van egy nagyobb terjedelmű mű, ami kifogott rajtam: a  Háború és Béke, angolul.

Kicsit gondban vagyok, h mit is írjak erről a könyvről. Mert egyszerűen jó. Van benne szerelem, ármány, történelmet meghatározó tettek, minden, ami odaláncolhat a lapokhoz. Olyan jó érzékkel vannak vegyítve ezek az elemek, h nem lehet letenni. Ami külön kiemeli a többi hasonló könyv közül, h első szám, első személyben van megírva. Sokkal hatásosabb és drámaibbak a sorok! Szinte királynőnek (v. királynak) érzed magad, akinek épp meg kell védenie országát a széteséstől! A cselekmény pörgős, és eseménydús. Az írónő nem húzza el az éveket, nagyon jól tudja, h hogyan lehet kenyérre kenni az olvasót és ugyanakkor leírni egy időszakot.

Az egyetlen, amit picit hiányoltam, de pont amiatt, mert ez igazából, szerintem, egy romantikus regény történelmi háttérrel, nagyon nem róhatom fel a könyvnek, csak halkan megjegyzem, azok az évszámok. Egy idő után picit elvesztem, h hol is tartunk pontosan. Én szeretem elhelyezni az adott történéseket a világban eseményeiben és utánuk nézni. Ezt persze, ettől függetlenül, közben meg is tettem és ez adott még egy plusz ismeretet a könyvhöz. Arról nem is beszélve, h így titkon, egy kicsit le is csekkoltam, h vajon mennyire történelem-hű az olvasmányom. Hacsak nem ebből a könyvből merített a wikipédia, ami nem kizárható, akkor azt mondom, h amennyire lehet, annyira igaz. Hozzáteszem: nagy vonalakban. Azt, h mikor, hányszor sírt a királynő persze senki nem tudhatja pontosan.

Sőt, rábukkantam egy nagyon jó kis oldalra. Ha vki érdeklődik az angol királyok iránt, akkor nagyon tudom ajánlani: http://www.royal.gov.uk/Home.aspx

Egy jó könyv, izgalmas, megéri elolvasni. Igaz, a hangsúly nem a történelmen van, hanem a királynő belső világán, vívódásain, szerelmein, de ettől csak bensőségesebb a hangulata és  ez az, ami különlegessé tette számomra az olvasást. Tetszett! :)

(Otthon Amazonon vagy Ebay-n keresztül lehet csak beszerezni.)

Michael Vickery - Cambodia 1975-1982

Elolvasta valaha bárki ezt a könyvet az elejétől a végéig, egy lapot sem kihagyva?? Erre komolyan kíváncsi lennék. Borzasztó! Azzal a szándékkal vettem meg, h ha már itt élek Kambodzsában, akkor illene tisztában lennem az ország múltjával, gyökereivel és történelem imádóként is vonzott a feladat. Viszont ez a könyv száraz és olvashatatlan. A betükről szinte lepattantak a szemeim! Szabályosan kínlódva jutottam el egyik oldalról a másikra és a legrosszabb, h oldalakat ugrottam át, h haladjak. Ilyet nagyon ritkán szoktam tenni. Extrém ritkán! Eleve nagyon unalmas és hosszú az eleje. Elmondja, h milyen források által rendelkezésére és jól lehordja a többi írót, akik ugyanerről a témáról jelentettek meg könyvet, ugyanakkor végig forrásként használja őket. Engem nem ez érdekel! Hanem, h mi történt ezzel a néppel! Hogy jutottak el 1975 április 17-ig, amikor Pol Pot bevonult Phnom Penh-be és elkezdődött az ámokfutás. Nem tagadom, h vannak benne hasznos részek, ahol végre beindult az olvasás lendülete, de a végén mindig megtorpantam.

A könyv célja, h tárgyilagosan mutassa be a vörös khmer időszakot, valamint annak előzményeit és következményeit. Ez a törekvése egyben a buktatója is. Túlzottan megfeszül az író abban, h mindezt bizonyítsa a részleteséggel, ami nem feltétlenül a megfelelő irányba halad, és kollégái erős kritizálásával.

Kb. a 100-120. oldal elolvasása után éreztem végre, szemezgethetek az adott információk közül olyasmit, ami hasznos is lehet számomra. Találtam pár meglepő tényt és érezhettem, h kezd mélyülni a tudásom. 
A végefelé van egy fejezet, ami kifejezetten tetszett. Kifejti a Pol Pot mozgalom mögötti ideológiai hátteret és egyben összehasonlítja azt az akkoriban fennálló más kommunista rendszerekkel. Felveti a kérdést, h a vörös khmerek valóban nevezhetőek-e kommunistáknak. Átfogó rész, egészen Kubától, Jugoszlávián keresztül Kínáig és Vietnámig részletezi a különböző rendszerek jellegzetességeit. Érdekes.

Viszont, amikor letettem a könyvet, inkább éreztem magam frusztrálnak és dühösnek, mint elégedettnek. Nem tudom, h a limitált angoltudásomnak köszönhető-e, de nekem valahol végig az az érzésem volt, h mégsem eléggé objektív az író. Rengeteg olyan aspektusát hagyta ki ennek az időszaknak, ami köztudott és mindenki által emlegetett. Például, a Toul Sleng-hez szinte nem is nyúlt, esetleg csak érintette vagy, h a vörös khmerek gyerekeket képeztek ki katonának. Sokszor éreztem azt, mintha tompítani akarná a Pol Pot éra jelentőségét, mintha az nem is lett volna annyira vészes, mint gondoljuk. Fura, hiszen Michael Vickery a téma egyik legnagyobb tudósa. Emellett rengeteg olyan kérdés van, amire nem kaptam választ tőle, még csak nem is említi őket, pedig ha itt élő külföldiekkel beszélek vagy khmerekkel akkor ezek nyílvánvaló tények. A király politikai szerepét sem fejti ki vagy azt, h milyen hatása volt az akkor éppen aktuális dél-kelet ázsiai történéseknek Kambodzsára és hogy ez hogyan kedvezett Pol Pot-nak. Tudom, h nem lehet mindent felölelni egy könyvben, de akkor is hiányérzet maradt bennem és némi düh, h mégis miért szeretné, ha azt gondolnánk, h ez az időszak mégsem volt olyan brutális és országromboló, mint ahogy be van állítva a világsajtóban és a közhiedelmben. Szerintem, ezek fontos részletek, amiket nem lett volna szabad kihagynia.

Bármennyire is szenvtelen maga az író, közelebb érzem magamhoz Kambodzsát és érzelmileg  felkavart mindaz, amit olvastam. Még emésztenem kell. Ahányszor felnéztem a könyből, szembesültem azzal, h mindez a valóság, h hiába a sok szép hotel, étterem és selyemáru, hiába mosolyognak a tuktukosok, mindannyiuk mögött ott rejtőzik ez a történelmi sokk. Hiszen nem is telt olyan sok idő! A 90-es évek elején Siem Reap utcáin még a megmaradt vörös khmerek harcoltak, Pol Pot '98-ban halt meg. Nincs olyan család, ahol az idősebbek szemében ne jelenne meg könnycsepp, ha ezt az időszakot emlegeted. És minderről, mi alig tudunk vmit vagy csak nagyon kevesen. Szomorú, nem? Arról nem is beszélve, h bármennyire is fáj a szívem, el kellene fogadnom, h az emberiség sosem fogja levetkőzni a brutalitását...

Kivételesen két filmet szeretnék ajánlani, amik a témához kapcsolódnak és ha ezt a könyvet nem is tudjátok beszerezni, kaphattok egy képet a történtekről: Killing fields (Gyilkos mezők) - Roland Joffé rendezésében, 1984. A másik film nem Kambodzsáról készült, de nagyon hasonló téma: Hotel Ruanda - Terry George, 2004.

Virágcsokor könyvekből, nem csak nekem

Az előző bejegyzésemben említettem, h egy kedves kolléganőm megajándékozott egy hosszú listával azokból a könyvekből, amiket szívesen ajánlana nekem, h olvassam el. Úgy gondoltam, minek rejtegetni, megosztom Veletek! Hiszen nem csak arról szól ez a blog, h én mit olvastam, hanem arról is, amit Ti is! Hogy bátran hassunk egymás olvasási szokásaira...legalábbis ez vágyam! :)

Kolléganőm vezetékneve után a Virágcsokor nevet adtam a listának és egyúttal meg is köszönném neki, h összeírta ezeket a nagyon csábítóan hangzó könyveket! Az biztos, h egy ideig nem lesz gondom azzal, h mit olvassak, csak azzal, h milyen sorrendben! :)

Alessandro BARICCO:

Novecento

Selyem

Vértelenül

City

Julian BARNES: A világ története 10 és 1/2 fejezetben

Isabel ALLENDE: Kísértetház

Karen BLIXEN:

Távol Afrikától

   Hét fantasztikus történet

Graham SWIFT: Lápvilág

Bill BRYSON: Donw Under

Doris LESSING: A fű dalol

Joseph HELLER: Valami Történet

LÁZÁR Ervin: A fehér tigris

SZABÓ Magda: bármi :)

Remélem, Ti is kaptatok pár jó tippet! Élménydús olvasgatást kívánok!

Bill Bryson - Down Under

Mielőtt kijöttem Kambodzsába, az egyik kolléganőmtől kaptam egy listát, azokról a könyvekről, amiket elolvasásra ajánl nekem. Nagyon szeretem az ilyet, mert mindig egy új világ nyílik meg előttem. Szinte egy könyvet sem ismertem közülük, ami így izgalmas. Nem ragadok benne a saját érdeklődési körömben, hanem szélesedik az élménygyűjteményem. Ez olyan, mint új emberekkel megismerkedni. Rajtuk keresztül nem csak barátokat nyerhetünk, hanem új zenei stílust, új törzshelyeket a városban, még több új embert, új ismereteket és persze, könyveket. Olyan érdekes másokon keresztül is látni a világot.

Visszatérve a listához, annak ellenére, h mennyire örültem neki, nagyon sokáig lapult az egyik jegyzetfüzetemben. Nem feledkeztem meg róla, de nem is vettem elő sokáig. Végül, rendrakás közben akadt a kezembe és néztem végig a rajta szereplő könyveket. Ekkor akadt meg a szemem Bill Bryson-on és a címen, Down Under, ahogy az ausztrálok hívják magukat. Mivel ez a kontinens igen közel áll a szívemhez, azonnal beindult bennem az 'el kell olvasnom' reflex. Kb., mint a pavlovi kutya esetében. Ha látok egy jó könyvcímet, tudom, h az következik, h meg kell szereznem, amilyen hamar csak lehet. Szerencsére, nem kellett sokat keresnem, az egyik siem reap-i kis üzletben ráleltem a céltárgyra. Bár bevallom, elég szkeptikus és egyben előre csalódott voltam ismerve a helyi könyvárusok kínálatát. De meglepetésemre egy egész Bill Bryson sorozatra bukkantam.

Aki imádja Ausztráliát és sok érdekes infót szeretne megtudni róla egy vicces és könnyed stílusban, annak ez a könyv a kötelezőbbnél is kötelezőbb olvasmány!  Abszolút szórakoztató és teljesíti azt a kritériumot, h olvasás közben ki tudod zárni a külvilágot. Elrepít egy messzi helyre, ahol bármi lehetséges, a legkomolyabban! Szinte együtt járod Ausztrália tájait az íróval. Ami pedig a legjobb benne, h megnevetett. Hangosan kacarásztam a könyv felett és ezzel nem vagyok egyedül. MAn (a barátom) épp most olvassa és ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint én. Sokszor látom, h a szimpla mosolygáson túl, felnevet. Bill Bryson-nak van egy sajátos humorérzéke, amit kár lenne kihagyni! De nem csak emiatt nem tudod letenni a könyvet, mert mindeközben annyi újdonságot mond el Ausztráliáról, h nem győzöd az álladat visszacsukni! És egyáltalán nem egy tipikus utikönyvről és tipikus információkról van szó. El sem tudom képzelni, hány órát tölthetett könyvtárakban, h mindezt előássa! De örülök, h megtette és biztos vagyok benne, h nem ez lesz az első könyve, amit elolvastam. Mert sokat kapsz tőle olvasás közben. Az író nem rejti véka alá véleményét, teljes mértékben beleviszi a saját személyiségét a könyvbe, ami ettől csak még szerethetőbbé válik.

Azt hiszem, felesleges is ennél mélyebben belemennem a könyv leírásába. Egyszerűen jó és kész! El kell olvasni! Továbbadom az ajánlást! :)  

Csak egyet bánok...h nem vettem elő ezt a listát korábban, mielőtt ellátogattam Ausztráliába. Teljesen másképp néztem volna körbe. Sebaj! Ezek után muszáj lesz visszamenni!