Rosalind Miles - I Elizabeth

 Milyen jók is az antikvár könyvek! Az illatuk, a sárgult papír, szinte magadba szívhatod a könyv történelmét! Nincs is ennél jobb! Mmmmm! Igaz, az utóbbi időben nem volt gyakran részem a használt könyvek szagolgatásában, emiatt is örültem meg annyira annak a polcnak, amit az egyik írószer bolt tart fenn. Mivel Siem Reap-ban az olvasóközönség nagy része átutazó, a már cipelni nem kívánt könyveket a tulajdonosok leadhatják pénzért vagy elcserélhetik egy másikért. Az előbbit megtehetik ebben a boltban, az utóbbit pedig egy-két étteremben. Nagyon érdekes, én ezzel a jelenséggel itt találkoztam először. Annyira meglepődtem, h egyszerűen csak bemész enni vhova és a helyiségben található polcról, becsület alapon elvehetsz egy könyvet, ha leteszel egy másikat cserébe. Nekem ez annyira szokatlan! Hogy hogy nem tűnik el előbb-utóbb az összes könyv? Vagy csak a fránya magyar mentalitás működik bennem? :) No de visszatérve a lényeghez, sosem tudom nem megközelíteni az említett írószerbolt antikvár polcát. Vesztemre mindig találok vmit, ami megragadja a fantáziám. Ezúttal egy igazán nekemvaló könyv akadt a kezembe. Ígéretesen hangzott: egy híres királynő élete, akiről nem tudok annál többet, mint amit történelemórán tanultam, valamint bepillantás a korszakba, amiben élt. Arról nem is beszélve, h 600 oldal, ami külön kihívás! Minél vastagabb egy könyv, számomra annál vonzóbb! Bár be kell vallanom, h van egy nagyobb terjedelmű mű, ami kifogott rajtam: a  Háború és Béke, angolul.

Kicsit gondban vagyok, h mit is írjak erről a könyvről. Mert egyszerűen jó. Van benne szerelem, ármány, történelmet meghatározó tettek, minden, ami odaláncolhat a lapokhoz. Olyan jó érzékkel vannak vegyítve ezek az elemek, h nem lehet letenni. Ami külön kiemeli a többi hasonló könyv közül, h első szám, első személyben van megírva. Sokkal hatásosabb és drámaibbak a sorok! Szinte királynőnek (v. királynak) érzed magad, akinek épp meg kell védenie országát a széteséstől! A cselekmény pörgős, és eseménydús. Az írónő nem húzza el az éveket, nagyon jól tudja, h hogyan lehet kenyérre kenni az olvasót és ugyanakkor leírni egy időszakot.

Az egyetlen, amit picit hiányoltam, de pont amiatt, mert ez igazából, szerintem, egy romantikus regény történelmi háttérrel, nagyon nem róhatom fel a könyvnek, csak halkan megjegyzem, azok az évszámok. Egy idő után picit elvesztem, h hol is tartunk pontosan. Én szeretem elhelyezni az adott történéseket a világban eseményeiben és utánuk nézni. Ezt persze, ettől függetlenül, közben meg is tettem és ez adott még egy plusz ismeretet a könyvhöz. Arról nem is beszélve, h így titkon, egy kicsit le is csekkoltam, h vajon mennyire történelem-hű az olvasmányom. Hacsak nem ebből a könyvből merített a wikipédia, ami nem kizárható, akkor azt mondom, h amennyire lehet, annyira igaz. Hozzáteszem: nagy vonalakban. Azt, h mikor, hányszor sírt a királynő persze senki nem tudhatja pontosan.

Sőt, rábukkantam egy nagyon jó kis oldalra. Ha vki érdeklődik az angol királyok iránt, akkor nagyon tudom ajánlani: http://www.royal.gov.uk/Home.aspx

Egy jó könyv, izgalmas, megéri elolvasni. Igaz, a hangsúly nem a történelmen van, hanem a királynő belső világán, vívódásain, szerelmein, de ettől csak bensőségesebb a hangulata és  ez az, ami különlegessé tette számomra az olvasást. Tetszett! :)

(Otthon Amazonon vagy Ebay-n keresztül lehet csak beszerezni.)