Stieg Larsson - A tetovált lány

Érdekes, h engem csak enyhébben érintett a láz, ami az utóbbi időben ezt a könyvet és a belőle készült filmeket érintette. Hónapokkal ezelőtt olvastam először a filmről és mivel nagyon jó kritikákat kapott, meg is akartam nézni, de elmaradt. Valszeg mert akkor még a siem reapi piacon sem jelentek meg a masolt példányok. Végül sokkal később, a barátnőim leptek meg A tetovált lánnyal, amit akkor még nem is sikerült összekötnöm a világon zajló trilógia őrülettel és a filmmel. Később esett le, amikor a DVD árus ismerős ajánlotta a filmet. Akkor összeállt a kép, végre. Lassan esnek le az efajta poénok...

  

Úgyh nekiestem a könyvnek azzal a plusz izgalommal, h majd megnézhetem utána a filmet is. Mindig alig várom, h lássam, h mit tudnak kihozni a rendezők egy regényből a filmvásznon. Többnyire nem sok jót...

Visszatérve az olvasáshoz. Kezdem már kicsit cikinek érezni, h mindig csak ömlengek a könyvekről, amiket mostanában olvasok. Nem lehet így kritizálni...Megpróbálom összeszedni magam.

Elöljáróban el kell mondanom, h nem vok otthon a detektívregények világában. Tehát nincs összehasonlítási alapom, maximum a hasonló jellegű filmekkel. Így csak szűzies első benyomásaimat tudom megosztani veletek. Először is teljesen lebilincselt a könyv. Cipeltem mindenhova és ha adódott egy percem beleolvastam, meg ha csak pár sort is tudtam elkapni. A lapokhoz voltam láncolva és alig vártam, h újra kinyithassam a könyvet. Ahogy lenni szokott egy összetettebb történetnél először bele kellett szokni a történetbe, megszokni a fura svéd neveket és megérteni, h épp mikor-kiről van szó. Az elején a szokásos felvezetés még nem kötött le annyira, talán ezért is ment nehezen, h megjegyezzem a szereplők nevét. Ahogy viszont haladtam előre a különböző szálakon, úgy éreztem egyre jobban a függőséget. Mindig is szerettem a nagy időintervallumokat átívelő történeteket, mert annál jobban lenyűgözött az író kombináló képessége.  Hogy építi fel ezt a sok karaktert, vajon honnan/kiből merített és mi ihlette a történetet köréjük? Minél bonyolultabb a sztori, minél több a szereplő, engem annál könnyebb lenyűgözni és annál jobban sárgulok az irigységtől. Tehát ebben az esetben ez a helyzet kipipálva. 

Van azonban egy pici sablonitas benne, ha mondhatom ezt így. A thriller filmekre emlékeztetve engem. De ez is csak akkor tűnt fel, amikor  már végeztem a könyvvel.  A főszereplő egy középkorú férfi, akit éppen egy martírszerűen magára vállalt hiba miatt mellőz a társadalom, benne pedig forr a bosszú és a ’megmutatonmégénnektek’ vágy. Vonakodva elfogad egy állásajánlatot, ami talán segíthet megtalálni a kiutat ebből a sikertelen élethelyzetből. Adott egy lány is, akit viszont mindig is kivetett a társadalom, mert nem követi a mindenki által járt utat és nem veszik észre rejtett értékeit (a megfelelés őt amúgy sem izgatja annyira). A középpontban pedig egy rejtélyes bűneset amolyan Poirot-s körítéssel: adott egy szűk kör, akik közül kikerülhet a tettes, de olyan ügyesen rejtőzködik, h évtizedek alatt senkinek nem sikerült rábukkannia. No hát ez lenne a váz, amiből téves lenne negatív következtetéseket levonni, mert már más is hasított ebből a szeletke kenyérből. Mi is mindannyian ugyanarra a csontvázra épülünk, nemde? Ennek a történetnek is bőven van megkülönböztető jegye, annak ellenére, h találhatóak még benne bőven sablonos lépések, de alapjában véve nagyon jó ütős történet. A nyomozás végkifejlete pedig csak úgy robban! Faltam minden egyes szót és a hideg rázott, h mi lesz ennek a vége. Egyszerre világosodtam meg a szereplőkkel és nem előre, ami plusz pont. Fokról fokra bontakozik ki a történet és szippantja magába az olvasót. Lehet, h a tapasztalatlanságomból adódik, de kifejezetten izgultam, h mi fog következni és mindenki számíthat meglepetésekre. A nyomozás nagyon jó, és a tetovált lány szála különösen figyelmet érdemel. Az ő világa és tettei azok, amikre nem mondanám, h sablonos. Markáns karakter. Ráadásul a másik, a férfi is. A maga nemében mindkettő egy erős személyiség és mégsem ütik egymást. Ez nagyon tetszett. Hogy ebből nem lett egy ’se veled se nélküled’ kapcsolat. Annyi emberi szál van benne, amennyi éppen kell és nem vonja el a figyelmet a fő eseményekről, hanem megteszik, amit kell, megszerettetik a szereplőket és a belső világukat.

A vége viszont nekem már picit nyögvenyelős volt. Valahogy, elnézést a kifejezésért, de most ez jön belőlem, vhogy korai volt az orgazmus...utána már ráért az olvasás, annyira nem izgatott a folytatás, mert sejtettem, h mi lesz. De most hívom fel mindenki figyelmét, h nagyon is érdemes továbbmenni, mert a lány lépései frenetikusak és a könyv legvége is nagyon jó. Egyáltalán nem úgy végződött, ahogy vártam. Tagadhatatlanul a tetovált lány a legjobb karakter, akiről az utóbbi időben olvastam. Telitalálat! Alig várom, h lássam a filmet!