Michael Vickery - Cambodia 1975-1982

Elolvasta valaha bárki ezt a könyvet az elejétől a végéig, egy lapot sem kihagyva?? Erre komolyan kíváncsi lennék. Borzasztó! Azzal a szándékkal vettem meg, h ha már itt élek Kambodzsában, akkor illene tisztában lennem az ország múltjával, gyökereivel és történelem imádóként is vonzott a feladat. Viszont ez a könyv száraz és olvashatatlan. A betükről szinte lepattantak a szemeim! Szabályosan kínlódva jutottam el egyik oldalról a másikra és a legrosszabb, h oldalakat ugrottam át, h haladjak. Ilyet nagyon ritkán szoktam tenni. Extrém ritkán! Eleve nagyon unalmas és hosszú az eleje. Elmondja, h milyen források által rendelkezésére és jól lehordja a többi írót, akik ugyanerről a témáról jelentettek meg könyvet, ugyanakkor végig forrásként használja őket. Engem nem ez érdekel! Hanem, h mi történt ezzel a néppel! Hogy jutottak el 1975 április 17-ig, amikor Pol Pot bevonult Phnom Penh-be és elkezdődött az ámokfutás. Nem tagadom, h vannak benne hasznos részek, ahol végre beindult az olvasás lendülete, de a végén mindig megtorpantam.

A könyv célja, h tárgyilagosan mutassa be a vörös khmer időszakot, valamint annak előzményeit és következményeit. Ez a törekvése egyben a buktatója is. Túlzottan megfeszül az író abban, h mindezt bizonyítsa a részleteséggel, ami nem feltétlenül a megfelelő irányba halad, és kollégái erős kritizálásával.

Kb. a 100-120. oldal elolvasása után éreztem végre, szemezgethetek az adott információk közül olyasmit, ami hasznos is lehet számomra. Találtam pár meglepő tényt és érezhettem, h kezd mélyülni a tudásom. 
A végefelé van egy fejezet, ami kifejezetten tetszett. Kifejti a Pol Pot mozgalom mögötti ideológiai hátteret és egyben összehasonlítja azt az akkoriban fennálló más kommunista rendszerekkel. Felveti a kérdést, h a vörös khmerek valóban nevezhetőek-e kommunistáknak. Átfogó rész, egészen Kubától, Jugoszlávián keresztül Kínáig és Vietnámig részletezi a különböző rendszerek jellegzetességeit. Érdekes.

Viszont, amikor letettem a könyvet, inkább éreztem magam frusztrálnak és dühösnek, mint elégedettnek. Nem tudom, h a limitált angoltudásomnak köszönhető-e, de nekem valahol végig az az érzésem volt, h mégsem eléggé objektív az író. Rengeteg olyan aspektusát hagyta ki ennek az időszaknak, ami köztudott és mindenki által emlegetett. Például, a Toul Sleng-hez szinte nem is nyúlt, esetleg csak érintette vagy, h a vörös khmerek gyerekeket képeztek ki katonának. Sokszor éreztem azt, mintha tompítani akarná a Pol Pot éra jelentőségét, mintha az nem is lett volna annyira vészes, mint gondoljuk. Fura, hiszen Michael Vickery a téma egyik legnagyobb tudósa. Emellett rengeteg olyan kérdés van, amire nem kaptam választ tőle, még csak nem is említi őket, pedig ha itt élő külföldiekkel beszélek vagy khmerekkel akkor ezek nyílvánvaló tények. A király politikai szerepét sem fejti ki vagy azt, h milyen hatása volt az akkor éppen aktuális dél-kelet ázsiai történéseknek Kambodzsára és hogy ez hogyan kedvezett Pol Pot-nak. Tudom, h nem lehet mindent felölelni egy könyvben, de akkor is hiányérzet maradt bennem és némi düh, h mégis miért szeretné, ha azt gondolnánk, h ez az időszak mégsem volt olyan brutális és országromboló, mint ahogy be van állítva a világsajtóban és a közhiedelmben. Szerintem, ezek fontos részletek, amiket nem lett volna szabad kihagynia.

Bármennyire is szenvtelen maga az író, közelebb érzem magamhoz Kambodzsát és érzelmileg  felkavart mindaz, amit olvastam. Még emésztenem kell. Ahányszor felnéztem a könyből, szembesültem azzal, h mindez a valóság, h hiába a sok szép hotel, étterem és selyemáru, hiába mosolyognak a tuktukosok, mindannyiuk mögött ott rejtőzik ez a történelmi sokk. Hiszen nem is telt olyan sok idő! A 90-es évek elején Siem Reap utcáin még a megmaradt vörös khmerek harcoltak, Pol Pot '98-ban halt meg. Nincs olyan család, ahol az idősebbek szemében ne jelenne meg könnycsepp, ha ezt az időszakot emlegeted. És minderről, mi alig tudunk vmit vagy csak nagyon kevesen. Szomorú, nem? Arról nem is beszélve, h bármennyire is fáj a szívem, el kellene fogadnom, h az emberiség sosem fogja levetkőzni a brutalitását...

Kivételesen két filmet szeretnék ajánlani, amik a témához kapcsolódnak és ha ezt a könyvet nem is tudjátok beszerezni, kaphattok egy képet a történtekről: Killing fields (Gyilkos mezők) - Roland Joffé rendezésében, 1984. A másik film nem Kambodzsáról készült, de nagyon hasonló téma: Hotel Ruanda - Terry George, 2004.