Oriana Fallaci - Ha meghal a nap

Előítéletektől terhesen kezdtem neki, viszont Oriana előző könyvéhez képest kellemes meglepetésként ért, h menyire más jellegű a Ha meghal a nap. Teljesen levett a lábamról! A középpontban az amerikai űrhajózás áll, a 60-s évekbeli jelene és jövője, valamint annak szereplői, alakítói. Mindez megfűszerezve Oriana kemény és kétkedő személyiségével. Nagyon nagyon jó! Kötelező olvasmánnyá tenném! Tanulságos, h ebben az időszakban, Amerikában, hogyan vélekedtek az emberek a világról és, h mindez hogy csapódik le egy olasz újságírónőben. Tetszettek, a gondolatok és kérdések, kétkedések őszintesége. Oriana nyerssége. Számomra követendő az, ahogy utánajár dolgoknak, következtet, ír és mindebből megalkotja a saját véleményét és azt nem fél hangosan kimondani vagy nekiszegezni másoknak. Hihetetlenül jól ráérez, h hogyan tegyen fel egy kérdést és közben nem foglalkozik azzal, h az mennyire kellemetlen. Ennek köszönhetően viszont olyan értékes válaszokat kap, amik csak mélyítik a mondanivalóját és tovább gondolkodtatnak. Egészen filozófiai mélységekig viszi az űrhajózással kapcsolatos elmélkedést. Jól megrágja mindazt, amit kapott az interjúk során és beépíti önmagába, ésha mindez esetleg azzal jár, h átértékeli korábbi véleményét, megteszi és helyesbít.

Van azonban a könyvnek egy személyesebb vonala is, ahol bepillantást kaphatunk Oriana múltjába, kapcsolatába édesapjával. Nagyon megható és elragadó. Érzékelhetővé válik, h mennyire mély nyomot hagyott az életében, lelkében és ezáltal gondolkodásmódjában a háború. Hogy honnan indult Oriana Fallaci és mi az, amit egy életen át cipel magával.

Hihetetlenül jól keverí ezt a két elemet az írónő a könyvben és ettől lesz annyira olvasható és érdekes, h nem akarod letenni. Nem csak egy élményt ad, amit lejátszol a képzeletbeli moziban, hanem annál sokkal tovább hat. Elgondolkodtat és arra ösztönöz, h nézz a dolgok mélyére! Azt hiszem, még egyszer el fogom olvasni!